Nagyjából egy éve, kétszeres kamion Európa-bajnok versenyzőnk, Kiss Norbi komoly tettre szánta el magát és megműttette a szemét. Saját bevallása szerint évekig mérlegelte, halogatta a dolgot. Ahogy a legtöbb hasonló esetben lenni szokott, Norbinál is egy viszonylag közeli ismerős adta meg a végső lökést, aki sikeres szemműtéten volt túl. Ez pedig nem más volt, mint korábbi versenymérnöke, Bakó Csaba, aki a Sasszemklinikának köszönhetően lett nem csak éles eszű, hanem éles szemű is. 2017-ben Kiss már újra, rendre dobogókon végzett a FIA ETRC bajnokságában, és nagyon érdekes az is, hogy ő hogyan élte meg azt az időszakot, mikor már versenyeznie kellett, miközben még regenerálódott a szeme.
„Most már bevallhatom utólag, hogy annyiban magamnak nehezítettem az alkalmassági vizsgálatot, és húztam el a műtét idejét ezzel, hogy kontaktlencsét hordtam jó ideig. A szemüveget amennyire lehetett, próbáltam kerülni, pedig nyilván az volt a kényelmesebb, egyszerűbb. A kontaktlencsézés viszont még a legnagyobb odafigyelés mellett is jár olyan kockázattal, hogy terheljük vele a saját szaruhártyánkat, sérülést okozhatunk rajta, elmozdulhat stb. Ez elég kényelmetlen, főleg a versenysportban. Vezethet akár odáig is, hogy begyullad a szem, sőt extrém esetben akár a szemészorvos el is tanácsolhat a használatától.” – kezdett bele a látásával kapcsolatos élményekbe Kiss, majd rátért a mindenkit foglalkoztató fő kérdésre, hogy mégis milyen volt a műtét után.
„Az úgynevezett FEMTO kezelést választottam egy 2 órás alkalmassági vizsgálat után. Az amerikai hadseregben – ha indokolt -, akkor a vadászrepülőgép pilótákon is ezt alkalmazzák leginkább. Minden tekintetben ez a legelőnyösebb, mivel nem jár fájdalommal a gyógyulás sem, és gyakorlatilag maximum két nap múlva már lehet vezetni, még ha először nem is egy repülőt. Esetemben is fontos volt, hogy mielőbb újra versenyezhessek, pláne, mivel az év elején kaptam egy meghívást egy indiai kamionversenyre, ahol jól akartam szerepelni. A második helyet szereztem meg úgy, hogy a rajtrács végéről jöttem fel, és éreztem, hogy semmi problémám nincs, tényleg bátran mehettem, nem kellett óvatoskodnom. Remek élmény volt!” – mondta el Norbi a 2017-es versenyéről.
Adódik a kérdés, hogy mennyit változtatott a mindennapjain, hogy már nem kell szemüveget vagy kontaktlencsét viselnie. Volt-e esetleg olyan, ami mégis hátrányosan érintette, amíg a teljes gyógyulási folyamat lezajlott? Egy meglepő dologról számolt be ezzel kapcsolatban Norbi.
„Autóversenyzőként szerencsére hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy gyorsan tudjak életmódot váltani, és ez annyiban volt jó, hogy hozzá tudtam igazítani a napjaimat ahhoz, hogy mindig pontosan csepegtessek, az orvos által előírt módon és mennyiségben. Többet pislogtam egy ideig, és furcsa volt, hogy a műkönnyből még jó ideig használnom kellett, pedig elviekben már le kellett volna redukálnom annak a használatát is. Kiderült, hogy a szemszárazságomat az okozta, hogy a házunkban nagyon száraz a levegő. Így beszereztem pár párologtatót, és mindamellett, hogy ez javított a szememen, a pihenésemet, közérzetemet, hangulatomat is javítja.”
Végül, de nem utolsósorban, érdemes kitérni arra, hogy miképp fogadták a rajongók és ellenfelek azt, hogy már szemüveg vagy kontaktlencse nélkül versenyez, és ezen Kiss is elmosolyodik.
„Főleg a haverjaim ugrattak azzal, amikor kiderült, hogy milyen műtéten vagyok túl, hogy akkor eddig mégis, hogy láttam a pályán, és miért adtam előnyt ezzel a többieknek? Viccen kívül: tényleg annyira kiváló lett a látásom, hogy messzebbre is ellátok talán, mint az megszokott. Így történt az, hogy egy időmérő edzésen már messziről megláttam, hogy egy kanyaríven a rázókőre valaki felhordott egy nagyobb követ egy megforgást követően. Ki tudtam kerülni különösebb sebességvesztés nélkül, de nem vagyok benne biztos, hogy ha azt esetleg elkapom, akkor nem okoztam volna komolyabb sérülést a versenygumiban vagy más alkatrészben, ha megpattan. A versenyzői mindennapjaimban pedig tényleg egy áldás: nem kell szerencsétlenkedni szemüveggel amikor tűzálló maszkot, sisakot húzok. Ha izzadtság is folyik a szemembe, nem irritál. Annak ellenére, hogy kicsit tartottam tőle, hogy a gyógyulási fázisom belelóg a versenyszezonba, és nyár közepéig sűrűbben időről-időre jelentkeznem kellett a Sasszemklinikán, minden a terv szerint alakult a szememmel. Megígérem, idén tényleg sasként csapok le a mezőnyre, és ha minden összeáll, akkor újra harcban leszek a bajnoki címért! Rajtam, – és a látásomon – már tényleg nem fog múlni…”
