A Williams és a McLaren film után már nem hagyhattuk ki a Ferrari dokumentumfilmjét sem, mely a Race to Immortality címet viseli, ami körülbelül annyit tesz: Versenyezni a halhatatlanságig.
A film a Ferrari első F1-es 10 évét öleli fel, 1950 és 1960 között.
Az alapítóról, Enzo Ferrariról, a film hosszát figyelembe véve nem sokat tudunk meg, azon kívül, hogy édesapját korán elvesztette, az autók jelentettek számára mindent, kedvelte az angol versenyzőket és nehezen viselte a sikertelenséget.
Az is elhangzik, hogy Ferrari többre tartotta az autókat a versenyzőknél, méghozzá azért, mert az autók lojálisak maradnak hozzá.
Ahhoz képest, hogy a Ferrari a Forma-1 kezdete óta, 1950-től jelen van a sportban, némileg furcsa, hogy a versenyzők tekintetében a film Mike Hawthornnal indul, és gyakorlatilag ő a fő vonal az egész film során.
Na de miért is Hawthorn? Miért nem esik szó Ascariról, Farináról, von Tripsről? A film teljes mértékben az említett tíz évben, a Ferrari versenyzőjeként elhunyt nevekről szól.
Előbb Peter Collins kerül képbe, Hawthorn jó barátja, majd további Ferrari versenyzők: Eugenio Castellotti, Luigi Musso, és Alfonso de Portago. Az öt versenyző két év leforgása alatt hunyt el.
Enzo Ferrarit dühítette, hogy a modenai pályán egy Maseratié volt a körrekord. Ezt akarta megdönteni 1957-ben egy privát teszten Castellotti, mikor balesetet szenvedett és életé vesztette.
Nem sokkal később de Portago vesztette életét a neves, ám veszélyes versenyen, a Mille Miglián, Edmund Nelsonnal az oldalán. A baleset során több néző is meghalt, ami akkoriban nem volt ritka, ám ezúttal volt köztük öt gyerek is, ami mindenkit megrázott.
Az 1958-as Francia Nagydíjon Musso vesztette életét, miközben Hawthorn-t üldözte.
1958-ban Collins már a visszavonulást fontolgatta. Bár felesége, Louise King rendre elkísérte a versenyekre és ott segédkezett is az időmérésben, a nürburgringi verseny előtt Collins arra kérte nejét, ezúttal ne menjen vele. Talán megérezte mi vár rá: a versenyen balesetet szenvedett és meghalt.
Az eset Hawthorn-t is megviselte. Megnyerte ugyan az ’58-as bajnokságot, majd bejelentette visszavonulását. Hawthorn egyébként gyógyíthatatlan vesebetegségben szenvedett, már csak néhány hónapja lehetett hátra, mikor 1959 januárjában egy közúti balesetben életét vesztette.
A film tehát, címéhez hűen a Ferrari ’50-es években elhunyt versenyzőlegendáinak állít említek. Ugyanakkor szinte kívánja a film a folytatást, mely elvezet egészen napjainkig…
