Michael Schumacher akár több mint hét bajnoki címet is nyerhetett volna, ha nem a Ferrari újjáépítését választja, állítja a volt csapattárs, Eddie Irvine. Már kétszeres világbajnok volt a Benettonnal 1994 és 1995-ben, amikor a német legenda úgy döntött, hogy csatlakozik a kínlódó Scuderiához 1996-ban. Akkor már a formálódó álomcsapat irányított, tehát Jean Todt, Ross Brawn és Rory Byrne. Annak ellenére, hogy éppen csak vesztett 1997-ben és 1998-ban, majd a lábát törte 1999-ben Silverstoneban, Schumacher 2000-ben elérte végre a célját. 21 évnyi szünet után megszerezte a Ferrari első versenyzői bajnoki címét. Irvine 1996 és 1999 között volt a csapattársa, és a napokban így nyilatkozott róla az olasz Il Festiva dello Sportnak:

“Schumi nagyon német volt, kivéve az ivást, amiben pokolian rossz volt! Michael nagyon profi volt, olyasvalaki aki keményen dolgozik, rátermett volt. Emlékszem, akkoriban a Ferrarinál mindenkinek meg volt a szerepe, és mindenki tudta, hogy sok a teendő. Amikor pedig megérkezett a Scuderiához nagyon hátul voltunk, de Michael kitűzte a célt: nyerni, a Ferrarival. Elképesztően eltökélt volt, és megismétlem: az összes másik csapat akarta volna őt, de ő csak a Ferrarival akart nyerni. Többet is nyerhetett volna, ha máshova megy, de ő egy nagyon összeszedett ember volt. Végül pedig azon évek után, amikor közel került hozzá, utána öt világbajnoki címet is szerzett a Ferrari, köszönhetően az alázatos munkájának. Egy elképesztő tehetség volt, aki kitartó, eltökélt, egy hihetetlen pilóta.”

Akár tündökölt volna Schumacher mondjuk egy Williamsben vagy McLarennél, akár nem, valaki emlékezik rá, hogy mennyire is motivált volt akkoriban. Stefano Domenicali, a csapat egyik korábbi csapatfőnöke így emlékezik vissza:

“Amikor 15 versenyt nyersz a 17-ből, ahogy volt az 2002-ben, akkor bizonyítod azt, hogy az adott pillanatban te vagy a legjobb. Minden reggel ugyanakkor azon aggódtunk, hogy nem nyerjük meg a futamot. Jean Todt és Schumi mindegyik versenyt meg akarták nyerni, így reggelente arra összpontosítottunk, hogy ebben biztosak lehessünk. Jean Todt és Michael győztes típusok voltak, megszállottjai voltak a részleteknek. Igen, remekül működtek, láthattuk, hogy a tehetségük azt eredményezte, hogy a Ferrari dominálta a világbajnokságot. Szerintem nagyon közel álltak egymáshoz, mert hasonló volt a mentalitásuk. Azt hiszem, hogy a Ferrari sikereinek a legnagyobb titka az ő kapcsolatuk volt.”