Különféle tényezők miatt nem feltétlen látszik, de a Williams jelentős javuláson ment keresztül a szezon kezdete óta, vallja Szergej Szirotkin.
Noha az adatok alapján erősnek kellene lennie, a Williams FW41 a valóságban a leglassabb autó a 2018-as F1-es mezőnyben, az első tíz futamon mindössze négy pontot sikerült gyűjteniük Lance Stroll bakui nyolcadik helyének köszönhetően. Az agresszív aerodinamikai koncepció nem vált tehát be, mint ahogyan a szezon folyamára kitűzött fejlesztési mentőprogram sem: a Brit Nagydíjon bevetett új hátsó szárny olyannyira nem teljesített az elvárásoknak megfelelően (nem is beszélve arról, hogy veszélyes volt), hogy a futam előtt vissza kellett váltaniuk a régebbi specifikációra.
„Nagyon nehéz” – összegezte az év eddigi alakulását Szirotkin. „Itt-ott néha sikerül előrelépnünk, de mivel a többiek is ugyanezt teszik, a helyzetünk nem igazán változik a többiekéhez képest. Azonban saját magunkhoz képest így is javulunk, egyes területeken pedig jelentőset előreléptünk, de sajnos ezt sokszor elmaszkírozzák egyéb tényezők. Ilyen például az új hátsó szárny, vagy a számunkra legnehezebb és legalkalmatlanabb pálya- és időjárási körülmények. Mindezek elrejtik a fejlődésünk valódi mértékét; nehéz helyzet. Néha relatíve versenyképesek vagyunk és tudunk menni a középmezőnnyel, máskor azonban teljesen magunkra maradunk a pályán.”
Miután Silverstone-ban specifikációt cseréltek az autókon és ezzel megszegték a parc fermé szabályokat, a Williamseknek mintegy a szezonbeli szenvedések megkoronázásaként a boxutcából kellett rajtolnia. Stroll és Szirotkin két utolsó célbaérőként a 13. és 14. helyeken végeztek, habár Pierre Gasly büntetése miatt Stroll előrelépett egyet a 12. pozícióba.
„A [safety car utáni] újraindításnál két körön keresztül csak azért imádkoztam, hogy visszatérjen az élet a gumijaimba” – magyarázta Szirotkin, aki pont a biztonsági autó előtt néhány körrel cserélt kereket, így a többséggel ellentétben használt közepes gumikon várta a folytatást. „Részben sikerült, de körülöttem mindenki friss lágyakon volt; össze sem lehetett hasonlítani a tapadási szintem az övékkel. Versenyzőként minden egyes pozícióért harcolni akarsz, így nagyon fájdalmas átélni, amit át kellett élnem a második etap végén.”
